Orvos válaszol

Szív a kezemben képek az egészségért. Dr. OLÁH ANDOR Szívünk védelmében, A szív- és érbetegségek természetes gyógymódja

Történtek ezen dolgok az ezerhatszázkilenczvenkettedik esztendőben, a midőn sok siralmas állapot esett jó Erdélyországban. Valamint mindenkor, úgy ez időben is a sok szerencsétlenségből, hadjárásból, pusztításból, döghalálból, éhinségből legkevesebb jutott a székelyföldre, a minek azonban természetes okai vannak: a székelyföld lakosai nem birtak soha felesleges aranynyal és ezüsttel, a mi a hadjáratokat rájuk vonta volna, ellenben mindig elég vassal, mely azokat távol tartsa.

Valami nagyon nagy urak nem éltek közöttük, kik fejedelemségre, királyságra vágytak volna, s így önmagukkal sem sok bajuk volt; hegyeik levegője mennyországi, vizei kristály, boruk nem terem, ezért a mirigy sem sok tápanyagot talált közöttük, hogy pedig az Isten egyéb itt meg nem nevezett ostorait távol tartá tőlük, azt tulajdonítsd annak, hogy a székely nép nemcsak templomában, hanem szivében is viselé az Istent, elannyira, hogy káromkodást nem lehete hallani az egész székelyföldön, hanem ha megharagíttaték a székely, annyit mondott: «hogy a Jézus ne verjen meg!

Ilyen boldog ember vala a sok között Dankos András szív a kezemben képek az egészségért, Háromszéknek Uzon helységében.

Valóságos lófeő székely vala, a szív a kezemben képek az egészségért huszonnégy embernek parancsolt, ha táborba rendelteték, s nem egyszer járt odakinn 5 a vármegyéken a székely nemesség küldöttségeivel. A templommal átellenben volt a curiája, szép zsindelyes ház építve rajta, minden szál zsindely gömbölyűre faragva, s a vérnyomáscsökkentők legújabb generációs listája faékkel fúrva a másikba, hogy nem különben nézett ki, mint egy párthus vitéz pikkelyes pánczélja; a ház előtt széles nagy szív a kezemben képek az egészségért, czifrára faragott rácscsal elrekesztve, az ablakok köze tele illatos virággal, mik eleven függönyt képeztek előttük; körül magas nyírfából fonott sövény, melyet az utczára fekvő oldalon deszkakerítés válta fel, közepén egy roppant nagy kapuval, melynek befödelezett teteje alatt egész kis erősség volt a napra kiülve tollászkodó galambok számára szív a kezemben képek az egészségért, a két kapubálvány között pedig a porta tetején olvasható vala jó faragott betűkben: «Ezen házat építé Úrnak Istennek segítségével Ns.

Dankos And. S hogy a négy hátas paripa ne álljon hiába, három derék legény fia is volt a jó András úrnak: János, Márton, Gábor, olyan szálas legény mind a három, hogy meg kellett hajolniok, a mikor a zábén kijöttek, s a három derék fiu mellé egy szép hajadon leánya, Rozáli, kit a falu szépségének tartott minden fórum hipertónia 3 fok, s minthogy édes anyja már meghalt s a leány különben is igen szelid és jó volt, úgy tekinté őt minden öreg asszony, mintha saját édes gyermeke volna, és minden ifju legény, mintha édes testvérét tisztelné benne; sőt maga a tiszteletes úr, Ábrahámfalvi Ábris úr ő kegyelme, úgy tüntette őt fel az ifju leányzók előtt, mint példaképét minden erénynek és jó erkölcsöknek.

András úr fiai közül a legnagyobbik, János, elérvén azon időt, mikor illendő az ifju embernek körültekinteni, hogy magához hasonló élettársat találjon, csakhamar fellelé azt a szomszédjokban lakó Bartha Katiczában, ki, épen akkor apja-anyja meghalván, árvaságra jutott, s megtetszvén a leányzó személye az ifjunak, megkérte apját, hogy engedje azt neki hitvestársul venni.

Mert az életben, kivált szegény emberek életében nem olyan könnyű ám a szerelmes történetek útba igazítása, mint a hogy a költő urak a papiroson el szokták végezni, hanem ha intelligens egészségügyi pulzusmérő értékelések ember valakit megszeret, előbb végig kell azt gondolni, hogy attól aztán csak ásó-kapa választja el, hogy annak erényeitől és hibáitól az egész család boldogulása függ.

András úr tehát megértvén a dolgot, elébb megkiváná ismerni a leányzót, együvé járatta őt saját leányával, s csak a midőn azt látta, hogy Rozáli mily végtelenül megszereté Katiczát, hogy csaknem elválhatlanok kezdenek lenni, akkor hitte el, hogy annak igen derék leánynak kell lenni, mert Rozáli különben nem szerethetné őt.

Pedig mily két egymástól különböző jellem volt e két leány! Rozáli gyengéd, szőke, fehér arczu, szelid tekintetű gyermek, kinek szájából alig lehetett szívegészségügyi Mayo klinika hallani, hanem csukva is elég szépek voltak azok, s ha kék szemeit fölveté valakire, nincs az az ékesen irott instantia, melyből többet lehessen kiolvasni, mint azokból, magaviselete, mintha mindig templomban volna, oly szerény, oly szelid, s ha sokáig nézte volna valaki az arczát, bizonyosan meghatotta volna a mondhatlan búskomolyság, mely azt oly halaványnyá tevé.

Mily más volt Katicza ennél! Magas, nyulánk, gyors, mint a zerge, villámló fekete szemekkel; hosszú fekete haját, ha olykor kibontá, leért a sarkáig, piros pozsgás arcza vagy nevetett, vagy haragudott, de soha sem volt békés állapotban, hasonló eset volt cseresnyepiros ajkaival is, melyek mint a bibliai olajos korsó olajból, soha ki nem fogyának ékes beszédből, hanem kötődtek, czivódtak ha kellett egyszerre hat ellenséggel, s két gömbölyű karja akármely férfinak meggyűjtötte volna a baját, ha annak vesztére mozgásba találá hozni.

És épen azért szerette egymást a két leány, mert a mi saját természetéből hiányzott, azt a másikban mint tökéletességet csodálta, és ez mindenütt így van a természetben, az ellentétek szeretik egymást, az északi mágnes a délihez vonzódik, az erős a gyöngét, a szőke a barnát, a szilaj a szelidet szereti és viszont megfordítva. A szép Katicza már egészen úgy tekinteték, mint a családhoz tartozó tag, és senki sem talált benne semmi okot a megütközésre, hogy ez árva leány, nehogy otthon egymagára legyen, addig is, míg a farsang eljön, s a munkás nép ráér a lakadalmazásra, egész napokat a Dankosék házánál tölte, sőt gyakran éjszakára is ott maradt, megosztva Rozálival annak szűz fekhelyét; mert hisz néhány szív a kezemben képek az egészségért mulva úgyis János nejévé kellett lennie.

Azonban, ime mily hiábavaló minden emberi szándék! Dankosék háza épen a templom előtt lévén, nekik még maradt annyi idejük, hogy a férfiak a négy hátas paripa kötőfékjét szív a kezemben képek az egészségért, azokra felkaphassanak, a két leány szobájába vérnyomás 180/110, hogy gyorsan, a mi kedves előttük, ragadják fel és jőjjenek!

Mi lett volna a két leány előtt kedvesebb, mint kedveseik fegyverei? Hirtelen lekapkodták a falról a kardokat és kopjákat és semmit egyebet nem szabadítván meg a pusztításból, úgy rohantak ki az udvarra, alig lévén rajtuk egyéb öltözet, mint a melyben aludtak.

Az öregebbik testvér hirtelen maga mellé kapta nyeregbe Katiczát, az ifjabbik Rozálit, az öreg Dankos és a legifjabb szélrűl álltak s így rohantak ki az utczára. Még ott csak néhány száguldozó tatárral találkozának, kik égő csóvákat hajigáltak a háztetőkre, azokat hevenyében leaprították; azzal bekiáltottak tiszteletes Ábrahámfalvi Ábris úrhoz, hogy siessen hozzájuk csatlakozni, kit is közrevéve, nyargalának kifelé a tulsó faluvégen, a holott minden kapuban találkoztak menekvő atyafiakkal, kiket magukhoz csatolva, végre olyan szép számra növekedtek, hogy kevés elszántsággal sikerült nekik a falu végét elálló tatárokon keresztül utat törni, s mielőtt azok nagyobb számmal üldözésükre eredhettek volna, elmenekültek a bükkszádi erdők közé s csak ott állapodának meg, visszatekintve könyhullató szemmel elhagyott falujokra.

Tűzben, lángban állt ez már egészen, legmagasabban lobogott ki a lángból a szentegyház tornya, mint egy égő fáklya. Mikor fogják ott ismét hallani az Isten igéjét? Mikor aztán reggelre kelve ott számba vették egymást a szegény menekültek, alig egy harmada volt ott a lakosságnak, a többivel mi történt? Sok volt, ki fiát nem találta, sok fiu nem találta apját, férj nejét, testvér testvérét, szív a kezemben képek az egészségért a nagy sírás hangjai az egekig is hatottak. Még e nagy szerencsétlenségben is legboldogabb volt a Dankos-család, ők mindnyájan együtt voltak.

Nem mentettek ugyan meg vagyonukból egyebet, mint négy kardot és négy háti paripát, ámde a gyermekek fiatalok voltak még, s előttük állt az élet.

Az a négy kard és az a négy háti ló azután sok nagy dologban lett munkás, a körüllevő székelység hadi csapatokat formált a betörő tatárok ellen, s a mint Csíkba átrontottak, a szoros utak között agyba-főbe verték őket, úgy, hogy azok nagy dúlfúlva száguldottak vissza Háromszékbe, ott újra Kézdivásárhely alá érve, a bandériumok által törettek össze, ekkor aztán minden oldalról rájok járt a rúd; akármerre futottak, mindenütt ütötték, de azért nem mentek ki az országból sehova; végre nekik jött a döghalál, s mint mikor a vidéket meglepett sáskára eljön a négynapos eső, úgy hullottak rakásra mindenütt.

Érthetően az egészségért - Echo Tv

Lőn tehát a székelyföldön háború, éhség és döghalál. A tatárok kipusztultával az elpusztult falvak népei, a kik megmaradtak, kezdtek ismét haza szállinkózni. Haza, haza! Egy elrongyolt, elsanyarult népcsapat tért egy pap vezetése alatt Uzonba vissza.

Midőn közel értek az egykor oly szép helységhez, szíveik elfacsarodtak, hogy nem ismertek arra többé. Nagy messze meredt elő a templom leégett tornya, nagy fekete ablakaival, mint egy holt bálvány bámulva le a borzalmak muzeumára. Romok és csontvázak köröskörül. A fából épült házak jártak legjobban, azok porrá égtek, de a kőházak oldalain most is ott látszottak még a véres ujjak nyomai, miket egy-egy gyermekkéz ott hagyott, a kit megöltek; az utczákon hevert asszony, gyermek és férfi szív a kezemben képek az egészségért, az elvadult ebeket kopjákkal kellett róluk elhajtani, s minden megtalált hullában egy ismerőst kelle látni; becsületes családapák, jó hűséges asszonyok, igaz keresztyén aggnők, kiket mindennap a templomban lehete látni s derék hadakozó férfiak, mind ott szerteszét feküdtek, saját házaik előtt, levágva.

Volt nő, ki még akkor is ölébe szorítá gyermekét, volt férfi, ki még akkor is markába szorítva tartá kardját, és a föld, mintha el akarná takarni e borzalmat, oly magas dudvát növeszte rövid idő alatt mindenütt, hogy az utczát nem lehete megkülönböztetni az udvartól, mindenütt derékig érő fűben és gazban járt az ember.

ERDÉLYI KÉPEK

Elébb mindenki haza! Fölkereste azt a helyet, melyben lakott, tán egy leégett fa, vagy egy kiálló kapuzábé maradt meg, a miről gyaníthatá, hogy ott az ő háza állott, vagy egy gödör, hogy ott hajdan pinczéje volt. Haza tértek Dankosék is. A fiaknak fegyverrel kellett magukat védeni tulajdon kutyáik ellen, melyek erdei farkasokként rohantak rájuk. A két leány be akart lépni a küszöbön, de ijedten hátrált vissza, egy nőcseléd feküdt ott, félig megégve a mint a gerendák ott ütötték; a kútba le volt eresztve a gém kámvája, s a mint fel akarták húzni, hogy vizet merítsenek vele, veder helyett a lovászt találták rá akasztva, kit a tatárok így fojtottak bele a kútba.

És minden hazatérő ily borzalmakra lelt otthonában; a népség eliszonyodva futott el telkeiről, s összegyűlve a templom előtt a piaczon, sírva fogadák, hogy ők elhagyják ez irtózatos helyet, el az országot, elköltöznek más ég alá, hová e borzasztó helyek emlékei nem kisérik. Meghallá ezt Dankos András, s megfeddé a zúgolódókat szép szóval: elmondván nekik, hogy nem abban áll a derék lelkek dicsősége, elhagyni a hazát, mikor szenved, hanem együtt szenvedni vele; hogy őseink, mikor bejöttek, épen oly üresen találtak mindent, mégis megszerették ezt a helyet, hogy többször is elpusztúlt már Székelyország, Magyarország annyira, hogy egy napi járó földön lehetett találni egy embert, mégis újra felszaporodtunk; most se menjünk hát tovább; szív a kezemben képek az egészségért ugyan sokat, de meg sem vesztettünk mindent.

Meg van alattunk a föld, s felettünk meg van az Isten; újra kezdjük az életet: építünk, szántunk, vetünk, a föld mindent megád, s Isten áldása lesz rajtunk itthon.

Addig-addig beszélt együgyü szavakkal a népnek, míg megerősíté annak szívét, mely már nagyon el volt alázva a nyomor és borzalom által; az Istenben vetett bizalom új lelket önte beléjök, s midőn tiszteletes Ábrahámfalvi uram megjelene közöttük, kérve kérték, hogy tartson közöttük isteni tiszteletet, mert ők e hazában maradnak. Templom nem volt, de megmaradt még a sírbolt, melyből a barbárok kihányták a halottakat; most azt kitakaríták a hívek; koporsódarabokból szószéket állítának fel, arra felállva, monda imádságot velük együtt szív a kezemben képek az egészségért pap; könyve nem volt, csak úgy szívből mondta, és tetszett az Istennek, mert megerősíté általa a nép szívét, hogy többé ne érezze a fájdalmat és iszonyatot, mely elfogta, midőn pusztult telkére lépett; ketten-hárman összeszövetkeztek; legelébb a talált holtakat temették el, betakarva őket friss pázsittal, azután lekaszálták az utczákról a füvet, kimérték mindenkinek a háza helyét, csoportonkint feloszták egymást, — kinek lova volt szántott maga és szomszédjai helyett, a ki faragáshoz értett építette a szántók házait, minden kéz a munkához látott, apraja nagyja, s néhány hét alatt szegényül bár és összehuzódva, de mégis fedél alatt volt minden ember, s beszántva, bevetve egy-egy kis darab föld, szív a kezemben képek az egészségért miből majd meglehetett élni.

De addig, addig! Az ország jobban el volt foglalva a maga bajával, mint hogy törődhetett volna velök, s bizony azon időben elég ember halt meg éhen a téjjel-mézzel folyó hazában. A kinek egy járomszege sem maradt, annak mindent újból kell kezdeni, s bár a székely ezermester és mindent meg tud csinálni, úgy hogy képes fából pótolni a vasat, mégis kezdő gazda szorgalmának oly kevés láttatja van, mert a mit más félretenne, neki azt mulhatlan szükségeire kell kiadni.

Ilyenkor legszánalomraméltóbbak voltak a nők, mert nekik még csak az a vigasztalásuk sem volt, hogy a férfiak munkáiban segíthessenek.

hasznos nedvek magas vérnyomás esetén

Szántás, vetés, házépítés náluk nélkül megtörténik, s a mi női munkák szoktak lenni, azoktól hiányzott az alap, a fonástól a kender, s a háztartástól a ház. A szegény családapáknak ásóra kapára is alig volt pénzük, nem hogy leányaik tisztességes viseletéről gondoskodhattak volna, és sok hajadon, mikor a kenyeret szív a kezemben képek az egészségért eléje tevék, orczapirulással nyult ahhoz s könyei hullottak reá, mert apjának, vagy testvérének véres veritéke szerzette azt, és ő nem könnyíthetett rajtuk.

Szomszéd falukba jártak napszámba az uzoni fiuk, hogy az aratásig kitarthassák családaikat, mert dolgozni tud a székely, de koldulni nem, csupán a templom fölépítésére gyűjtögetni járt perselylyel két öreg ember országszerte és azok kaptak a begyűjtött pénzből élelemre hónaponkint egy magyar forintot.

Nagyon érezték e terhes sorsot a székely leányok, szemrehányásul esett nekik minden falat, s mentül jobb szívvel nyújtatott az nekik, annál keserűbb volt a szemrehányás, mert érzék, hogy a kik őket annyira szeretik, azokon ők nem tudnak segíteni. Egy napon tehát, valamennyi hajadon leány volt Uzonban, mind összebeszélt, s megválasztva Katiczát és Rozálit, hogy lennének szószólóik, elmenének a paphoz, a holott a két választott leány ilyen kivánságot terjeszte a tisztelendő úr elé: Az uzoni leányok átlátva családjaik nyomoruságát, és hogy ők mennyire terhére esne szülőiknek, elhatározák együtt és egyszerre, hogy mindnyájan elmennek Brassóba és szolgálatba állnak, így nemcsak családjaikat mentik fel a rájuk tett költségtől, hanem időjártával még pénzzel is segíthetnek rajtok, mert hisz a székely leányok munkássága és hűsége oly hírben áll, hogy szív a kezemben képek az egészségért kaphat egy-egy ötven-hatvan forintot esztendei bérül, a mi azon időben a székely földön nevezetes pénz volt.

Nehogy pedig ez szégyennek tessék bármely családra nézve is, hogy leánya idegen háznál cselédképen szolgál, épen azért határozák el, hogy mindnyájan egyszerre elmenjenek, és a midőn esztendejük kitelik, ismét egyszerre térjenek vissza; ilyformán egy családnak sem lesz mi hogyan nyilvánul meg a magas vérnyomás a másik szemére vetni.

A jó öreg pap elérzékenyedett ezeket hallva, hogy a könyek ültek ki szemébe. A munka meg nem aláz senkit, legkevésbbé pedig az olyan munka, melyet a szerencsétlenség mért reánk; lám az Isten választott népének patriarchája, Jákob, kétszer hét esztendeig szolgált az ő atyjának házán kívül, mi volna hát a szolgálatban szégyen reátok nézve, ha erkölcseitek megőrzitek abban? Ekként szépen megvigasztalva a derék leányok szíveit a bibliából, ő maga házról házra eljárt velük, mint egy ünnepélyes búcsújárással, az apáknak, anyáknak tudtul adandó ékes szavakban leányaik akaratját, s bár mindenütt nagy küzdése volt az apák szív a kezemben képek az egészségért s az anyák siralmas aggodalmai ellen, segített azt hathatósan legyőzni és mindenütt sikerült nagy munkája.

  1. kép – ez a kifejezés sok helyen megtalálható az Agrároldalon
  2. Orvos válaszol - Protexin
  3. Idézetek - egeszseg
  4. Teszt: Mobil EKG bankkártya méretben! - Pár perc az egészségért
  5. Vérnyomás gyógyszer alkohol
  6. Egészségért és szépségért
  7. Az egészségügyi ellátórendszer magában foglalja a szívet
  8. A szívizom változásai magas vérnyomással

Legnagyobb volt e munka a Dankos-családnál. Ki volt olyan büszke leányára, mint András Rozálira, a falu szépségére, és János jegyesére, Katiczára, kinek régen nejének kellett volna már lenni, ha a véletlen csapása közbe nem sújt?

a magas vérnyomás megelőzést okoz

Hát ha egy vagy más el talál közülök tántorodni, ki veszi le az egész nemzetségről a szégyent? Itt aztán kifogyott a tisztelendő úr a bibliából, de előállt helyette a női ékesszólás.

A két leány kétfelől oda kapaszkodott András úr szív a kezemben képek az egészségért s ostromolni kezdték őt minden oldalról, könnyü lesz kitalálni, melyik lány melyik szót mondta? Ezt Rozáli mondá. Így szólt Katicza. Mondá Rozáli, alig találva kifejezést arra, a mit mondani akart.

Katicza beszédén kaczagni kezdtek az öregek, s hol a nevetés megjelen, ott már az engedés is közel van. Utoljára a jó öreg pap felajánlá magát, hogy ő maga elmegy a leányokkal Brassóba, s beszélvén személyesen a papokkal s királybiróval, lelkeikre fogja őket kötni, s addig vissza nem jő, míg mindnyájukat jó sorsba nem helyezé.

E szókra minden leány nagy zsivajjal rohant a férfiak és asszonyok közé, vidám hangon kiáltozva: — Ne búsuljanak kegyelmetek, láthatják, hogy mi sem sírunk, igen!

A jelentkezéshez kérjük, töltse ki az alábbi adatokat!

Azzal röviden, könytelen búcsut vettek övéiktől, kis tarisznyáikat botra akasztva vállaikra tették, s a jó tisztelendő vezetése alatt gyalog sorban megindultak vigan Brassó felé. Szülőik, bátyjaik elkisérték őket a falu végeig, el az első dombig, azután a völgyig, ismét a második dombig, s a harmadik völgyig; a lányok közül egynek sem hullt egy könye is. Ott elmaradtak a rokonok; a leányok vigan mentek tovább, párosával egymásba fogózva; a ki szemközt találkozott velük, mondogatá magában: ejnye de víg leányok, s tán gondolt egyebet.

Egyik szebb volt mint a másik, legelől a két szépek szépe: Rozáli és Katicza egymás vállait ölelve s jó kedvvel, délczegen lépve előre. Ahogy rokonaikat elhagyták, valami víg danát kezdtek szív a kezemben képek az egészségért dalolni, hogy azok hallhassák, milyen jó kedvvel haladnak ők tova; mikor aztán annyira elmentek, hogy azok nem hallhatták a dalt többé, sem rájuk nem láthattak, ott lassankint csendesebb lett a víg ének, lassúbb lett a víg szökellő járás; végre elfogyott az ajkakon a dal, a tánczolva lejtő csapat megállt és egymás nyakába borulva a leányok elkezdének sírni keservesen, — keservesen.

étcsokoládé a szív egészségéért

A jó öreg tiszteletes, ő maga eljárván az illető előljáróságokat Brassóban s a dolgok mibenlétét fölfedvén előttük, addig vissza nem tért Uzonba, a míg személyesen meg nem győződék felőle, kit hová, milyen házhoz szegődtetének szív a kezemben képek az egészségért A mi két leányunknak oly különösen kedvezett a szerencse, hogy ők épen két egymással szemközt levő házba jutottak, úgy, hogy minden pillanatban keresztülkasul beszélgethettek egymáshoz.

Az egyik házi gazdája lőn a városi syndicus, a másiké pedig a fürmender. A syndicust hítták nagyuram Sziksz uramnak, a fürmendert nagyuram Weimuth uramnak. A syndicus volt egy harmincz és negyven közti fiatal nőtelen ember, kisded, alacsony termetű, szőkehaju, erősen ragyás ábrázatú, melyet megborotválva viselt, csupán köröskörül a képe alatt hagyva meg szakállát, mely olyan szőke volt, hogy ősznek is beillenék. Sziksz úr azonban saját szív a kezemben képek az egészségért hírben állott, ő volt mint mondani szokták a város kakasa: minden lánynak szépet tenni, minden menyecskének udvarolni, örökké vőlegény hírben állni és sohasem házasodni, a szép szolgálók képeit megcsipkedni, minden leányt elbolondítani és utánuk bolondúlni; csintalan beszédeket mondani, és magáról sok mindenféle anekdotát mondatni; bálokban előltánczolni és minden lakodalomnál vőfélységet viselni és más efféle egyebek, melyek mind elégségesek voltak arra, hogy őt a közvélemény előtt gonosz kikiáltott kakassá kukoríkolják ki, a kitől ugyan kellett ám magát őrizni minden jámbor hajadonnak, s ha találkozott vérnyomás mérés az utczán tisztességes leányzó, méltán szólíthatá őt meg e szóval: «félek ám én kendtől.

Ez egész nap imádkozék és kegyes dolgokkal foglalá el elméjét, és épen nem törődött fiának bolondságaival s midőn egy vagy más tudomására esett belőlük, csak a kezeit tevé össze és nagyott sohajtott. Az átellenben lakó ház tulajdonosa, a fürmender, vajmi egészen más ember vala; Weimuth uram maga volt a legszigorúbb erkölcs. Mikor az utczán ment, soha félre nem nézett, és soha sem tarthatá megfogható dolognak, miként vetheti férfiu szemeit bármely asszonyszemélyre, magas vérnyomás és akupresszúra, ha tulajdon hitvestársa, nem gondolván meg, hogy az embernek a saját hitvestársa is idegen személy volt addig, a míg szemeit rá nem vetette.

Vala pedig az egyetlen alak, a melyre ő saját szemeit szív a kezemben képek az egészségért, legkevésbé alkalmatos arra, hogy szemeit valaki rajta legeltesse.

Orvos válaszol

Weimuthné asszonyom magas, száraz alak volt, nagy hegyes állal, kidülledt rideg szív a kezemben képek az egészségért, melyről két kigyóforma szemöldök kanyarodott le két vasvilla szem fölé, iszonyu csontos kezekkel, örökös haragos, durczás képpel; hallgatva nagy ritkán lehete látni, a legkisebb terjedelmű hang pedig, melyen szólni szokott, beillett lármának, úgy, hogy a kik a fürmender úrral kötődni szerettek, ráfogták, hogy felesége még álmában is pöröl, a mikor más ember hallgat és e miatt viselete és frizurája mindig úgy nézett ki, mintha valakivel épen tépászkodott volna, a mi a külső kellemetességnek nem igen nagy előmozdítására szolgál.

Hát még a cselédek mit nem tudtak beszélni róla? Soha sem volt, a ki őt Mihálytól Györgyig ki tudta volna állni, sőt gyakran egy év alatt hat szolgáló is megfordult nála, a mi kis városban szív a kezemben képek az egészségért gonosz természetre mutat. Egész nap csörtetett, pörölt a szolgálóival; semmi sem volt neki melyik a jobb hipertónia vagy hipotenzió, a mit tettek.

Majd a mikor kell gyógyszer magas vérnyomásra volt neki kozmás, majd a tányérok piszkosak, a hússal mindig visszaküldte őket a mészároshoz, s felpanaszolt nekik minden falatot. Ha csinosan öltözködtek, az volt a lárma, hogy miért czifrálkodnak? Ha szólt nekik valami legény, volt érte három napig mit hallgatni, s ha épen Weimuth úrra talált valamelyik vagy egyszer tekinteni, jaj volt annak, mert kiásta a szemeit.

Akármi fogyott el a háznál, annak mind a szolgáló volt az oka; fa, liszt, só, zsír, a mit feltüzeltek, felfőztek, felrántottak, az mind el volt lopva, dugva, tékozolva, és iszonyu dolog lett belőle, hogy nem tartott örökké. Ha egy gombostű elveszett az asztalról, felhányta érte az egész házat, s jaj volt a leánynak, ha egy hasonló gombostűt talált a motyói közt, már pedig a gombostűk abban az időben nagyon is hasonlítottak egymáshoz. Hát még ha ellentmondani talált!

Könnyebb volna a rakétát megszólítani, vagy az oldalba lőtt medvét kapaczitálni, mint Weimuthné asszonyom színe előtt megállni egy cselédnek, a ki neki visszafelelt, de ha vissza nem felelt sem használt semmit, ő azért egész nap zúgott, morgott, patvarkodott, csakhogy valamivel alantabb hangon.

A tört edényt megvette rajtuk, pedig az egész konyhája csupa hasadt és elcsorbult edényből állt, s ha a kútra, vagy piaczra jártak, soha sem hitte el nekik, hogy nem jöhettek volna hamarább.

magas vérnyomás arc jelei

Így azonban sokkal jobban történt. Sziksz uramnak Katicza piros pozsgás arcza, eleven tüzes szemei s gömbölyü idomai tetszettek meg jobban, a jámbor Weimuth pedig nagyon megnyugodott Rozáli szelid, hallgatag személyében, s így lőnek mindketten elhelyezve a két átellenes szomszéd házhoz. Weimuthné asszonyom, hogy a pörölésen kezdje a bemutatást, elmondá egy rohanás alatt a lehető legkiabálóbb hangon a békeszerető leánynak, hogy mihez tartsa magát, mit kell és mit nem szabad tenni?

A szelid leány szépen kezet csókolt és igérte, hogy mindent el fog végezni és nem lesz rá panasz. Katicza másfelől a mint beköszöntött Sziksz uram édes anyjához, ő beszélt neki: kikérdezve, hogy mi dolog lesz a háznál? Azután én mindent egy szó nélkül elvégzek, azért tehát nem lesz szükség magát azzal fárasztani sem az úrnak, sem az asszonynak, hogy nekem valamit parancsolgassanak, mert egy az, hogy én nem szeretem, ha rám lármáznak, más meg az, hogy míg valakinek eszébe jutna egy dolog, már akkorra én azt el is végeztem.

Hát csak a szó szaporodnék vele. Ez tehát már tökéletesen meg volt győződve felőle, hogy Katicza épen neki való leány. De még Sziksz úr is meg volt felőle győződve, hogy ez neki való leány.

Dr. OLÁH ANDOR Szívünk védelmében, A szív- és érbetegségek természetes gyógymódja

Ő maga vezette fel a lépcsőkön a leányt a padlásszobába, mely neki volt szánva, megmutatta, hol lesz a helye, igen nyájasan bánt vele, egy párszor a szemébe iparkodott kacsintani, mire a leány viszonzásul olyan szemeket vetett rá, mint egy basiliscus, végre búcsú fejében egyet csipett rajta, mire a leány olyat ütött a körmére, hogy bekapta volna, ha nem tom milyenes lett volna is.

E becsülést Katicza iparkodott öregbíteni. Oly rend meggyógyult magas vérnyomás tisztaság állt a házhoz, magas vérnyomásos fagyöngy kezelése milyen azelőtt soha; égett a keze alatt minden munka, a konyha ragyogott, a szobák tiszták mint a tükör, az ételek izletesek, az udvar felseperve, a kert tele virággal és konyha-növényekkel, a tej kétszerte sűrűbb a tehénneli jó bánástól, s ha kellett a pékkel és mészárossal perlekedni, nem volt szükség ahhoz prókátort fogadni, elvégezte azt Katicza maga; s azt már meg kellett neki engedni, hogy minden héten legalább egyszer kedvére kipörölhesse magát, az már az ő gondja volt, hogy kivel?

Csak akadt rá, hol egy, hol más. És azért a jó asszonyság nemcsak hogy nem haragudott, sőt nagyon jól érezte magát, hogy van egy bátor személy a háznál, a ki ő helyette viaskodik, s úgy tekinté őt, mint oltalmat és várőrséget a háznál.

Vajmi másképen folyának Rozáli napjai amoda át.

Együtt élni a sebbel. Ruszuly Emese a mellrák után

A szegény érzékeny szivű leány, ki sohasem hallott oda haza egyebet nyájas, hizelgő beszédnél, kit otthon mint leányok tükrét, példányát mutogattak a vének gyermekeiknek, ki szerény és alázatos lett a szünteleni dicsérés és kedvezés miatt, most minden nap szitokra ébredt, bármit tett, azért patvarkodást kellett hallani, s a perpatvar szavai néha annyira nem voltak megválogatva, hogy a szív a kezemben képek az egészségért leány titokban sírva fakadt.

Csak titokban, nehogy Katicza meg találja tudni. Egy napon azonban mégis csak megtudta. A kutnál találkoztak. Katicza épen ott állt a szökőkut előtt, a kőoroszlán alá tartva egy akkora korsót, hogy más leány felfordítani sem tudná, ha tele van vízzel, nem hogy haza vinni.

Szép fekete haja széles két tekercsbe fonva kigyózott vállára, izmos két gömbölyü karján fel volt kötve piros szalaggal a bő patyolat ingujj, s szív a kezemben képek az egészségért mint habzó fehér kötényét félig felemelve, hogy el ne locsolja, kezét csipejére tevé, úgy nézett le a világra, mint egy amazon hadvezér magyar vállban és posztó rokolyában!

Ekkor jön véletlen a kutra Rozáli, s Katicza meglátja, hogy a leány szemei ki vannak sírva. Ez habozni, kerülgetni kezde, de Katicza csak rajta volt, hogy mondja ki mi baja?

Végre a leány kivallotta, hogy az asszonya nagyon megszidta, mert azt hiszi, hogy az urára nézett, s neki azt mondta, hogy ő egy «rossz személy».

Katicza csak elhalaványult, a düh elállta minden tagját, hogy reszketett bele, azzal egy szót sem szólt, ott hagyta a korsót a kuton, s mielőtt valaki megfoghatta volna, rohant Weimuthné asszonyom házára.

Sem kérdett, sem hallott, berontott az ajtón, fel a lépcsőn, keresztül a szobákon, ott találta Weimuthné asszonyomat, a mint épen a kis kutyáját fésülte. De micsoda istentelen gyalázat az, az én öcsémet Rozálit egy rossz személynek merni nevezni? Weimuthné asszonyom úgy megijedt e rohamra kutyástul együtt, hogy szinte kővé váltak mind a ketten, mint a hogy a mesebeli kősziklák története hangzik; a mint azonban lassankint magához és hangjához kezde térni, a mint elgondolá, hogy micsoda istentelen nagy vakmerőség ez: őtet saját házában fényes nappal ilyen dühös szavakkal szívegészségügyi tudatosság napja 2022 mesterek, felfujta ő is magát és megereszté szív a kezemben képek az egészségért sebességeit.