Uab szív egészségügyi központ acton úti kardiológia. Napló a cukorbetegség letöltéséhez

Egyet hátrébb lépve: szerintem az már eleve a sorozat gyengülését mutatja-mutatta, hogy elkezdett belemenni a különböző szakmák mindennapjaiba.

Ezek ugyanis, csekély kivétellel és nagy megszorításokkal pl. House vagy nyomozós sorozatoknem érdeklik a nagyközönséget, nem érdekesek: kevés embert köt le egy kozmetika vagy egy kisbolt mindennapi működése, pontosabban annak technikai részletei.

Ami szélesebb érdeklődésre tarthat számot, azok a munkahelyen létrejövő találkozások, emberi kapcsolatok: miféle emberekkel találkoznak a szereplők a munkahelyükön, milyen konfliktusba kerülnek egymással, a munkájuk hogyan érintkezik uab szív egészségügyi központ acton úti kardiológia magánéletükkel stb.

Erre hirtelen most a Vészhelyzet jut eszembe: a klasszikus részek szinte csak a korházban a játszódtak, de mégis állandóan új, érdekes emberek betegek jönnek mindenféle érdekes történetet hozva be az epiziódba, a dolgozók sokszor nehezen birkóznak meg a feladattal fizikálisan, szellemileg, lelkileg egyaránt és közben a családjuk, párkapcsolatuk is óhatatlanul összekavarodik a munkahelyi életükkel.

Persze, megtudunk egy-két betegségnevet is, de alapvetően mégis csak emberi történeteket látunk, amikhez ezért nemcsak Amerikában, ahol a sorozat forgott, hanem máshol a világon is tudnak kapcsolódni a nézők.

Ezt a modellt szerintem félszívvel próbálta követni az Opusz is, ezért is írtak olyan szereplőket, akik a foglalkozásuk miatt sok emberrel találkoznak. Az ebben rejlő lehetőségeket aztán változó mértékben tudták kiaknázni.

Mágennél sikerült ez még a legjobban, utána szerintem - nagyon lemaradva - Jutka következik: a közoktatásban tényleg mindenféle ember megfordul, de egy pedagógus nem alakíthat ki mély érzelmi viszonyokat sem a tanulókkal, sem azok szüleivel, ráadásul a gyerekek száma korlátos.

Ez után jön még Taki és Lenke is: a taxisofőr, boltos sok emberrel találkozik ugyan, de csak kevés időre, nincs idő mély érzelmekre törzsutasokkal, törzsvásárlókkal próbálkoztak ugyen, de kb annyit értek el, uab szív egészségügyi központ acton úti kardiológia túlszerepeltették Wampetics uratkollégáik meg vagy nincsenek, vagy kisstílű figurák elég annyit mondani, hogy a legmarkánsabb ezek közül még Madarasi Bandi.

A kozmetikában lettek volna még mérsékelt lehetőségek, de oda tényleg csak Klaudia járt, illetve egyszer betoppant a felszarvazott Forgácsné is.

A nyomdász, keramikus, közös képviselő, nyugdíjas operaénekes meg pont ezek miatt kész tragédia: a munkájuk önmagában nem olyan izgalmas, fordulatos, mint mondjuk akár csak egy Rex felügyelő-szintű bűnügy kinyomozása, de legalább emberekkel sem találkoznak, akik izgalmat hoznának a sorozatban.

Egy szó mint száz, ugyanoda lyukadunk ki, ahova eddig is: jó forgatókönyv, jó forgatókönyvíró i stáb és érdekes jellemek nélkül nagyon nehéz jó sorozatot csinálni. Egy ideig elviszi a lendület a dolgot, plusz az, hogy az elején a nézők, nem függetlenül a politikai változásoktól, tényleg érezhették azt valamennyire, hogy vagy finoman ugyan, de közvetlenül a valóságról szól a sorozat pl.

Bakonyi elvtárs fiának a fegyverügye vagy a sok szempontból irreálisan megírt, de témaként mégis érdekes "erdélyi nő" története.

Egy idő után ezek a témák elfogytak, megfáradtak és nyilvánvalóvá vált, hogy pusztán az, hogy Taki bácsi mellé beülnek az emberek panaszkodni ha nincs pénze, miért meg taxival, ugye vagy Lenke néninek panaszkodnak az inflációról nem elégséges a lendületes történethez: ezek az alkalmak ugyanis max csak a lehetőséget adják meg a sztori továbbviteléhez, de ha ezek a külső impulzusok nem tudnak szervezesen beépülni a cselekménybe, akkor megmaradnak gegnek vagy öncélú borzongatásnak, mint pl.